The Game is Over

1. On May 24, 2002 I was asked by J. W. G. and H. L. to prepare the “ASZTAL” (“TABLE”) installation.

2. On May 27, 2002, sailing on the Baltic Sea toward Stockholm, I devised the basic conceptual plan for the table.

3. On June 4, 2002 I wrote the text below to appear in the installation:

YOU ARE COWARDS. You routinely manufacture pictures without wishing to face anything about yourselves or the world. You waste the opportunities life presents in the hope of gaining fleeting success and wealth. You repeat your own ostentatious platitudes. Your ignorance should encourage you to step unto unfamiliar territory so that even at the cost of making mistakes you can become acquainted with what is personal but hidden before you, so that you can discover it, that which is within you. Do not be afraid of erring. Stutter rather than lie fluently. The game is over.

4. On June 14, 2002 I expanded the text, which I felt to be imprecise. I thought that the criticism and expectations I voiced about others I should first of all direct toward myself. The world, in the final analysis, is my own projection.

I AM A COWARD. I routinely manufacture pictures without striving to get to know myself and the world. I waste the opportunities my life presents me in the hope of fleeting success and wealth. My ignorance should give me strength to step onto unknown territory, even at the cost of making mistakes. I must discover what is personal, what is hidden before me, whereas it is inside me. I do not have to fear failure. I should rather stutter than lie fluently. The game is over.

5. On July 3, 2002 I visited the Zen master Myoken. Upon my departure he presented me with the fifth numbered copy of Zen master Deshimaru’s book, “True Zen: Introduction to Shobogenzo”.

6. On July 4, 2002 on page 47 of the book I read the following: “The artist must in every single act of creation give himself up entirely, letting go of attaining fame, beauty, or wealth; an artist must not sacrifice himself to fashion. He must express himself in the best possible manner, without compromise. This is when the work of creation can be pure, beautiful, human …. All desire, regardless of its nature, alienates us from human freedom.”

7. Today, as I write this on August 9, 2002, Saturday, it is 3:30 in the morning.

8. This has also passed – like everything.

1. 2002. május 24-én felkérést kaptam J. W. G. és L. H. részéröl az »ASZTAL« installáció elkészítésére.

2. 2002. május 27-én a Keleti-tengeren Stockholm felé hajózva elkészítettem az »ASZTAL« alapkoncepcióját és tervét.

3. 2002. június 4-én megírtam az installációban szereplő, alábbi szöveget:

GYÁVÁK VAGYTOK. Rutinosan képeket gyártotok anélkül, hogy valamit meg akarnátok ismerni magatokból vagy a világból. Pazaroljátok az élet lehetőségét, pillanatnyi siker, gazdagság reményében. Önmagatok tetszetős frázisait ismételgetitek. Tudatlanságotok erőt kellene adjon ismeretlen területre lépni, hogy akár tévedések árán is megismerhessétek és feltárhassátok azt, ami személyes, de rejtve van előletek, holott bennetek van. Ne féljetek hibázni. Inkább dadogjatok, mint folyékonyan hazudjatok. A játéknak vége / The game is over.

4. 2002. június 14-én az általam pontatlannak érzett szöveget kiegészítettem. Úgy gondoltam, hogy a mások irányába megfogalmazott kritikámat, elvárásaimat elsősorban magamra kell vonatkoztassam. A világ, végső értelemben, az én projekcióm.

GYÁVA VAGYOK. Rutinosan képeket gyártok anélkül, hogy magam és a világ megismerésére törekednék. Pazarlom életem lehetőségét, pillanatnyi siker, gazdagság reményében. Önmagam frázisait ismételgetem. Tudatlanságom erőt kellene adjon, hogy ismeretlen területre merjek lépni, akár tévedések árán is. Fel kell tárnom azt, ami személyes, ami rejtve van előlem, holott bennem van. Nem kell félnem a kudarctól. Inkább dadogjak, mint folyékonyan hazudjak. A játéknak vége / The game is over.

5. 2002. július 3-án meglátogattam Myoken Zen mestert. Távozásomkor megajándékozott Deshimaru Zen mester “IGAZI ZEN; BEVEZETÔ A SOBOGENZÓHOZ” című könyvének ötödik számozott példányával.

6. 2002. július 4-én a könyv 47. oldalán a következő szöveget olvastam: “A művésznek minden egyes műalkotásban teljesen fel kell adnia önmagát, nem törődve a dicsőség, a szépség és a gazdagság elérésével; nem szabad feláldoznia magát a divatnak. A lehető legjobban ki kell fejeznie önmagát, kompromisszumok nélkül, akkor lehet a műalkotás tiszta, szép, emberi”. “Minden ragaszkodás, bármilyen legyen is, elidegenít bennünket az emberi szabadságtól.”

7. Ma, amikor ezt írom, 2002. augusztus 9. szombat, hajnali 3 óra 30 perc van.

8. Az is elmúlt – mint minden.