SI-LA-GI (Szabolcs Szilágyi), is a Hungarian-Swedish contemporary mixed media artist born in an aristocratic family in Tokaj, Hungary on 17 September 1949.

In 1966 he emigrated via Italy to Sweden where he studied painting at the Academy of Fine Art and later continued his studies at the University of Stockholm (Science of visual arts). During this period he also worked with experimental film and photography and started to work with videos in 1973. He was a pioneer in the mid-1970s who began making installations using video.

SI-LA-GI: 

“I could write my life’s story in countless ways, the episodes that seem remarkable, but it would always be false. Even if each story on its own is true.

In 1966, at the age of 16, I arrived to Sweden from Hungary, by way of Italy, with many adventures along the way. Later I would cross twelve national borders illegally, for various reasons.

In 1978, I walked over the Himalayas to Sikkim, because I wanted to meet with His Holiness, the XVI Gyalva Karmapa, one of Tibet’s enlightened masters.

In 1980, I smuggled a friend from the closed world of Eastern Europe to the seemingly free West. I was never able to accept borders or limits in any form. In my teenage years, I had tried just about every drug and various crimes, but then from one day to the next, I spontaneously decided to quit all that, and for the next ten years the practice of Okinawa Karate, under the guidance of Japanese masters, dominated my life. I then studied painting at the Royal Academy of Stockholm, as well as art history at Stockholm University. I later spent a number of years over time in Buddhist monasteries, on retreats and in practice.

With this text, I am constructing a myth, which must be demolished. I am simultaneously stupid and wise, hard and soft, strong and weak, sincere and a liar, rich and poor, conceited and modest. This too is false.

Art is a possibility the means to be personal, provocative, reflective, experimental, independent and free. To bring myself to the surface, and at the same time, to question myself. If I aim to satisfy the expectations of others, I would call that theatre or the production of illusions rather than art. In my work, I reflect upon personal and social events and changes, independent of expectations, and I am happy for the relative freedom attained.

An authentic work of art must be grounded in personal experience. It is the authentic life of the author that authenticates the work of art. If someone engages in unessential things, his/her creation will be unsubstantial as a result. What is essential? That everyone and everything is impermanent.”

SI-LA-GI (Szabolcs Szilágyi) 1949 szeptember 17.-én arisztokrata családba született Tokajban. 1966-ban Olaszországon keresztül Svédországba emigrált. Tanulmányait a Stockholmi Képzőművészeti Akadémia festő szakán, majd a Stockholmi Egyetem Művészettudományi szakán folytatja.

1968-tól experimentális filmezéssel és fotózással is foglalkozik. 1973-tól a videófilm képzőművészetben való alkalmazásának egyik úttörőjévé válik (videóinstallációk).

Az 1970-es évek végén társalapítója és vezetője lesz a stockholmi “Video Nu” művészeti stúdiónak. Hosszú utazásai az öt kontinens országaiba, valamint a japán harcművészet és a buddhizmus szemlélete is hatással vannak konceptuális alapú művészeti munkásságára.

SI-LA-GI:

“Számtalan változatban írhatom le életem kiemelkedőnek tűnő történeteit, de mindig hamis lesz. Még akkor is, ha külön-külön minden igaz.

1966-ban 16 évesen, kalandos úton kerültem Magyarországról Olaszországon keresztül Svédországba. Később még vagy 12 országhatárt léptem át illegálisan különböző okokból.

1978-ban a Himalája hegyein gyalog mentem Sikkimbe, mert találkozni akartam Őszentségével, a XVI. Gyalva Karmapával, Tibet egyik megvilágosult mesterével. 1980-ban egy barátomat kicsempésztem Kelet-Európa zárt világából a szabadnak tűnő nyugatra. Soha semmilyen formában nem tudtam elfogadni a határokat. Tizenévesen kipróbáltam a legtöbb drogot és a bűnözést, majd egyik napról a másikra önszántamból abbahagytam, és egy évtizedig japán mesterek mellett az Okinava Karate gyakorlása vált életem domináns részévé. A Stockholmi Királyi Akadémián festészetet tanultam, a Stockholmi Egyetemen pedig művészettörténetet. Majd, ha összegezem, éveket töltöttem buddhista kolostorokban elvonulásokkal, gyakorlással.

Ezzel a szöveggel mítoszt építek, amit le is kell rombolni. Egyszerre vagyok buta és okos, kemény és lágy, erős és gyenge, őszinte és hazug, gazdag és szegény, öntelt és szerény. Ez is hamis.

A művészet eszköz és lehetőség személyesnek, provokatívnak, gondolkozónak, kísérletezőnek, függetlennek, szabadnak lenni. Magamat a felszínre hozni és ugyanakkor magamat is megkérdőjelezni.

Ha mások elvárásainak akarnék megfelelni, azt színháznak hívnám, mert célja csupán illúziókeltés es ez számomra ellentétes a művészet céljával. Munkáimban a személyes és társadalmi történésekre, változásokra reflektálok elvárásoktól függetlenül és örülök a megvalósított relatív szabadságnak.

Autentikus mű csak személyes tapasztalatra, élményre épülhet. A műalkotás autentikus voltát, az alkotó autentikus élete érvényesíti.

Ha valaki lényegtelen dolgokkal foglalkozik, annak az alkotása csak lényegtelen lehet. Mi a lényeges? Az, hogy mindenki és minden mulandó.”